Kiegyensúlyozott kép él a magyar iskolai történelemoktatásban I. Ferenc Józsefről – mondta el az MTI-nek Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke. Az osztrák császár és leghosszabb ideig uralkodó magyar király száz évvel ezelőtt, 1916. november 21-én hunyt el.
A középiskolai tanárként dolgozó Nánay Mihály szerint nehéz tehát általános helyzetről beszélni, ugyanakkor a 19. századi „kurucos”, függetlenségi hagyomány, amely Ferenc Józsefben elsősorban és mindenekelőtt a forradalmat vérbe fojtó zsarnokot, majd az országot 1914-ben háborúba vivő uralkodót látja, talán erősebb, mint a boldog békeidők gazdasági prosperitást és magyar nagyhatalmi helyzetet hozó „Ferenc Jóskája”. Hozzátette: nem véletlen, hogy Gerő András felvetése – a történész szerint Ferenc József szobrot érdemelne Magyarországon – nagy vitát eredményezett.
Mint fogalmazott, a kerettantervet és a tankönyveket vizsgálva jól látható, hogy a modernebb történelemszemlélet az eseménytörténet és személyiségek szerepe helyett sokkal inkább a hosszabb távú – például társadalmi, gazdasági és szellemi – folyamatok vizsgálatát tekinti a történelem feladatának, ezért nem szerepel külön tananyagrészként Ferenc József, noha 68 évével messze a leghosszabb ideig uralkodó magyar király volt. Mindezzel együtt rendszeres „vastagbetűs” szereplője a történelem tananyagnak, személyének ismerete középszintű érettségi alapkövetelmény.
Nánay Mihály elmondta: jó kezdeményezés, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) új kísérleti tankönyvében megjelent egy kiegészítő elektronikus tananyag Rá@dás címen, amely Ferenc Józsefet mint magánembert mutatja be. Ebbe az irányba hat a kerettanterv egyik elvárása is, amely szerint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint a leverését követő önkényuralom és a dualizmus korát a diákok kritikai gondolkodásának fejlesztése érdekében az egyes személyiségek döntési helyzeteinek körültekintő mérlegelésével kell bemutatni, erre pedig elsőrangúan alkalmas Ferenc József alakja.
„A köznevelési dokumentumokban – kerettanterv, tankönyvek – kiegyensúlyozott Ferenc József-kép él. Az uralkodó megítélésének elsőrendű kulcskérdése az 1849-es megtorlás. Itt a tankönyvek kitérnek az uralkodó céljaira és döntésének motivációira, nem egyszerű, sablonos módon mutatják be a kérdést” – hangsúlyozta Nánay Mihály, aki szerint hasonló a helyzet a kiegyezéssel, amelyet a nemzetközi környezetbe ágyazva, a mozgástér szabta kereteket figyelembe véve tanítanak.
„Az első világháború kitörésekor azonban talán kicsit hangsúlyosabban is meg lehetne jeleníteni a király felelősségét, Tisza István eleinte tanúsított ellenállása mellett, egyúttal jelezve, hogy az igazán nagy horderejű kérdésekben (külpolitika, hadügy) a végső szót 1914-ben is az uralkodó mondta ki” – fűzte hozzá. Nánay Mihály úgy vélte: érdekes lenne egy Ferenc József uralkodását összegző, értékelő tananyagrész, de a szűkös tankönyvi keretek közé ezt is bezsúfolni szinte lehetetlen.
„Azt gondolom, és ebben talán nincs is vita a szakmában, hogy a 21. században objektív és reális, sok szempontot bemutató történelemoktatásra van szükség” – emelte ki a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke, megjegyezve, hogy ezen belül még mindig bőven van lehetőség a magyar történelem sarkalatos eseményinek, jelenségeinek bemutatásakor a nemzeti identitás megalapozására, elmélyítésére.
A kutatóként a Habsburgok „magyar ágával” – Magyarrá lett Habsburgok címmel 2015-ben jelentett meg monográfiát – és József Ágost főherceg (1872-1962) életével foglalkozó történész kitért arra is: az ellentmondásos megítélésű uralkodói dinasztiának volt egy olyan ága, amely különösebb megszorítások nélkül egyértelműen pozitív szerepet játszott másfél évszázadon át a magyar közéletben.
„Magyarországra költöztek, ami már nagy szó volt, hiszen korábban az uralkodócsalád egyetlen tagja sem élt hosszabban itt, megtanultak magyarul, megismerték és megértették a magyar gondolkodást és a magyar célokat, szempontokat, melyekkel fokozatosan azonosulni is tudtak, sokszor akár Bécs rosszallását is kivívva” – hangsúlyozta Nánay Mihály. Emlékeztetett: Pest első köztéri szobra – amelyet ráadásul egyik 20. századi rendszer sem döntött le – a Habsburgok „magyar ágába” tartozó József nádoré, József Ágost főherceget pedig első világháborús katonák százezrei nevezték rajongva „József apánknak”.
Forrás: MTI
