Prutkay Péter kiállítás a Pesti Vígadóban

Grafikáktól a dobozképekig címmel nyílt szerdán Prutkay Péter Munkácsy Mihály-díjas képzőművész mintegy 100 alkotását bemutató tárlat a Pesti Vigadóban.

Prutkay Péter Pesti Vígadó
Látogatók Prutkay Péter Munkácsy Mihály-díjas képzőművész Grafikáktól a dobozképekig című kiállításán a Pesti Vigadóban 2017. január 18-án. MTI Fotó: Máthé Zoltán

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke köszöntő beszédében kiemelte: Prutkay Péter művei megrendítőek, elgondolkodtatóak és asszociációra késztetik a nézőket. Az alkotások születését megelőző gyűjtőmunka pedig elképesztő teljesítményt takar. Keppel Márton művészettörténész arról szólt, hogy a kiállítás visszatekintés mintegy 5 évtized képzőművészeti munkásságára abból az alkalomból, hogy a művész idén tölti be 70. életévét. A tárlat olyan fordulópont, amely alkalmat ad a visszatekintésre és a számadásra, valamint a távlati célok kijelölésére is – fűzte hozzá.

Emlékeztetett arra, hogy Prutkay Péter autodidakta módon sajátította el a szakma fortélyait, műfajhatárokat feszegető, kísérletező szemlélettel.  “Az 1960-as évek végétől színre lépő Prutkay a sokszorosító grafika legkiválóbb kortárs alkotói között vívott ki elismerést lenyűgöző szakmai precizitásának köszönhetően” – mutatott rá a művészettörténész, hozzáfűzve: “az 1970-80-as években készült politikai ihletésű munkákon megalkuvás nélkül fogalmazza meg a morális felelősségvállalás nélkülözhetetlenségét és a hatalom természetének valódi sajátosságait. “A művészt csaknem fél évszázada foglalkoztatják dobozba zár tárgyösszeállítások, amelyeket “dobozolt korképeknek” nevezett el, kifejezésmódjának kizárólagos területévé azonban a 2006-os rendőrattak óta váltak – mondta a művészettörténész, rámutatva: az egymás mellé rendelt objektumok megváltozott jelentéstartalommal ruházzák föl és emelik a művészet szférájába hétköznapi tárgyainkat.

A március 12-ig látogatható kiállításon rézkarcok, síkplasztikák és dobozképek is láthatók, többek között a Médiagiccs, a Légyott, a Hordozható látványtár, a Száműzetés és a Nagy Háború hőseinek emlékére készült művek.

Forrás: MTI

Kállay Bori jubileumi estje szombaton látható a Pesti Vigadóban

Dédelgetett álmaim címmel látható Kállay Bori jubileumi estje a Pesti Vigadóban szombaton; a színművész ezzel a produkcióval ünnepli pályafutásának ötvenedik évfordulóját.

    A magyarországi zenés színjátszás népszerű alakja a kétrészes est főszereplője és műsorvezetője is. Kállay Bori énekkel, tánccal és prózával emlékszik vissza a megtett útra.
A gálaesten a művész életében fontos szerepet játszó vendégek is fellépnek, továbbá a Budapesti Operettszínház zenekara és balettkara is közreműködik. Az est rendezője Bori Tamás.

Az opera- és operettrészletek mellett versek, monológok, sanzonok – többek között Shakespeare-monológ, Ady-vers és Edith Piaf-sanzonok is elhangzanak.
“Az álmaimról fogok beszélni, énekelni, azokról, amelyek megvalósultak és amelyek nem. De azon az estén minden megtörténhet” – mondta Kállay Bori.
A művész pályafutásának kezdeteit felidézve az MTI-nek elmondta: gyerekkorától erre a pályára készült, ahogy szülei mesélték, mindig a középpontban volt, énekelt, táncolt, később énekversenyek, szavalóversenyek, ifjúsági színpadok fellépései következtek, és készült a színművészeti főiskolára.
Felidézte: a harmadik rostavizsgára 24-en maradtak, 12 embert vettek fel, de őt nem. Osztálytársa lett volna Verebes István, Kern András, Piros Ildikó és Sunyovszky Szilvia. “Jó kis csapatban lettem volna, ha felvesznek” – jegyezte meg. Elmondta: ezután énekkari tagnak szerződött Miskolcra, volt tánckari tag, segédszínésznő, majd Szegedre került, ahol már főszerepeket játszattak vele, bedobták a mélyvízbe. “Ezek a vidéki színházak voltak az én igazi főiskolám, mert azt vallom, hogy ezt a szakmát megtanulni csak a színpadon lehet, ha az ember sokfélét és sokat játszik” – mondta.
Miután jól énekelt és táncolt, elsősorban az operett műfajában foglalkoztatták. Harminc évig volt szubrett.
1969-ben Debrecenbe szerződött, csaknem húsz évig volt a társulat tagja. Az első tíz évben csak zenés darabokban, főként operettekben lépett fel. Musicalekben is játszott, a Kabaré és a Zorba, a görög című előadás női főszerepét formálta meg. Később prózai feladatokat is kapott, a vígjátékoktól kezdve a tragikomédián át a drámai szerepekig mindent eljátszott. Shakespeare-, Csehov- és Molnár Ferenc-darabban is szerepelt. “Nagyon változatos volt a színészi palettám, sok mindenben kipróbálhattam magam.”
A zenés darabok szinte minden szubrett-szerepét eljátszotta. Prózai alakításai között volt a Ványa bácsi Jelena Andrejevnája, a Játék a kastélyban című vígjátékban Annie szerepe és eljátszotta Muskátnét a Liliomban. Füst Milán A zongora, Shakespeare Tévedések vígjátéka, Vasziljev Csendesek a hajnalok, Schisgal Szerelem, ó! című darabját is emlékezetes munkái között idézte fel. “A debreceni évek alatt értem színésznővé, és abból merítek a mai napig is.”
Mint mondta, a vidéki előadásokat kevesen látják. Amikor felkerült Budapestre, a nagyközönség a televízióból ismerte meg, ahol újra a zenés műfajban kezdték foglalkoztatni, újra visszavette a szubrett szerepkört. “Holott már sokkal több prózát játszottam vidéken, de arról senki nem tudott” – jegyezte meg.

A televízióban a Lili bárónő címszerepében debütált. Garas Dezső 1984-ben a Csárdáskirálynő margitszigeti előadására, Szilvia szerepére hívta meg. Két primadonna-szerepet játszott – Szilvia mellett Debrecenben a Mária főhadnagyot. A szubrett-éveket követően tudatosan váltott: jó hangi adottságait kihasználva csaknem 50 évesen elkezdett énekelni tanulni, átképezte magát a szoprán, primadonna-szerepkörre, azóta énekli a primadonna-dalokat.
A debreceni színésznő 1987-ben költözött Budapestre – Vitray Tamás újságíró, riporterrel kötött házasságot. Egy évadot a József Attila Színházban töltött, majd bekerült a Pesti Vigadóban koncerteket, gálaműsorokat adó Interoperett társulatába. A televízió meghozta számára a népszerűséget és a külföldi vendégszerepléseket is. De továbbra is kap vidéki felkéréseket, zenés és prózai előadásokra is. “Egy országosan ismert vidéki színésznő vagyok” – jegyezte meg.
Budapesten a Karinthy Színházban és a Mikroszkóp Színpadon játszott. Pályafutása 43. évében talált rá a Budapesti Operettszínház: Kerényi Miklós Gábor hívta meg A Csárdáskirálynőbe, Anhilte szerepére, amelyet azóta is játszik. “Boldog vagyok ezzel a szereppel, mert óriási lehetőség egy zenés színésznőnek, nagy ziccer.”

A Budapesti Operettszínházban musical-szerepeket is kapott, köztük az Elisabeth című darabban Zsófia főhercegnőt és Webernét a Mozart! című produkcióban. Eljátszhatta Kecskeméten a Hello, Dolly! címszerepét. “Nagyon jól alakult a pályám, úgy érzem. Boldog és sikeres színésznő voltam és vagyok” – mondta. “Mindig megtalálnak azok a szerepek, amelyek a koromnak és a képességeimnek valók, és remélem, hogy a jövőben is így lesz.”
Kállay Bori az Operettszínházban A Csárdáskirálynő Anhilte szerepe mellett a Marica grófnőben Bozsena szerepét formálja meg, tavasszal vidéki vendégszereplésre készül.
“Csodálatos élményekben volt részem, azóta is, mióta az Operettszínházban vagyok. Nagyon jól érzem magam, mert remek a társulat, rengeteg fiatal tehetséges ember vesz körül” – mondta.

Forrás: MTI