PestInfo
…egy újabb InfoCsoport honlap…
Posts Tagged: Váratlan perspektívák
Jeles András filmes életművét elemzi Gelencsér Gábor Váratlan perspektívák című könyve
Jeles András filmrendező filmjeit elemzi Váratlan perspektívák című formabontó, olvasmányos új kötetében Gelencsér Gábor filmesztéta, aki az MTI-nek elmondta, szeretné, ha a koherens életmű eddig kevésbé ismert alkotásai is bekerülnének a köztudatba.
Gelencsér Gábor Váratlan perspektívák
Gelencsér Gábor, az ELTE Filmtudomány Tanszékének docense legutóbb 2015-ben megjelent Forgatott könyvek című hiánypótló kötetében mutatta be új megközelítéssel, a film és az irodalom kapcsolatán keresztül az 1945 és 1995 közötti fél évszázad magyar filmtörténetét. Ennek a korszaknak megkerülhetetlen, meghatározó, eredeti hangú filmes alkotója a 71 éves Jeles András is, akinek filmes pályafutásáról azonban eddig nem született monográfia. A szerző a főiskolás vizsgafilmektől a nagyjátékfilmekig az eddigi Jeles-életmű 14 alkotását elemzi a Váratlan perspektívák című könyvében. “Ismerjük egymást, előfordult, hogy eljött az óráimra, ha Jeles-kurzus volt, és a hallgatóim kérdezhettek tőle. Nagyon megtisztelt, hogy elolvasta a kéziratot, és szinte szerkesztőként segítette a munkát” – mesélte.
A Váratlan perspektívák élvezetes olvasmány annak is, aki nincs otthon a filmesztétika világában, ami a kötet formabontó, párhuzamos szerkesztésének is köszönhető. “Minden filmjéről szerettem volna beszélni, ezért nyilvánvaló volt a kronologikus sorrend. Ezt követte az ötlet, hogy minden műről két szöveg szóljon, egy elemzőbb, leíróbb, a kortörténetet jelző rész, és egy kissé esszéisztikusabb, elvontabb, értelmező rész” – fejtette ki. A kétfajta elemzést tipográfiailag is elkülönítette, az egymást kiegészítő elemzéspárral a szerzőnek sikerül kibontania Jeles filmjeinek rendkívül összetett rétegeit és elvezetnie az olvasót az alkotások bölcseleti tartalmáig. “Jeles magányos, de nem elszigetelt művész, aki egészestés játékfilmjeivel alakítója és részese a hetvenes évek dokumentarista irányzatának (A kis Valentino), a nyolcvanas évek korszakváltó törekvésének (Álombrigád), ugyanezen évtized képzőművészeti ihletésű új érzékenységének (Angyali üdvözlet), a kilencvenes évek emlékezetpolitikájának (Senki földje) és az ezredforduló (nem létező, ezért retrospektív “árnyalatú”) filmes neoavantgárdjának (József és testvérei)” – foglalja össze a pályát az Előszóban hozzáfűzve: “kevés olyan koherens életművet ismerünk, amelyből pontosabban megérthető volna a hely és az idő, amelyben élünk”.
Read More »
Legutóbbi hozzászólások