PestInfo

…egy újabb InfoCsoport honlap…

ADHD-diagnózis és ADHD-kezelés

2020-03-14
Gazdaság, Promóció No Comments


A GraviTab fejlesztőjátékhoz kapcsolódó cikksorozatunkban a játék és a legkomplexebb értelemben vett emberi egészség viszonyát kívánjuk megvilágítani, külön hangsúlyozva a játék és a mentális állapotfelmérés lehetséges összefüggéseit. A játszás folyamata, mint spontán, örömteli, nem rutinszerű tevékenység, kiváló lehetőséget teremt a koncentráció, a szenzomotoros képességek, és egyéb nehezen mérhető területek vizsgálatára. A játék és a játszás képessége ideális esetben egész életében elkíséri az embert. Gyermekek esetében a szellemi és fizikai fejlődés fontos komponense. Felnőttkorban az aktív kikapcsolódás, a regeneráció lehetőségét nyújtja. Idős korban a mentális állapot megóvását segíti elő.

Mint cikksorozatunk előző írásában már utaltunk rá, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD-tünetcsoport) nem mindig látványos: lehet csendes, visszahúzódó gyerekek problémája is, amikor az össze-vissza érdeklődés, a hektikás ezzel-amazzal foglalkozás képzelgésben, fantázia-csapongásban, és holmikat váltogató piszmogásokban nyilvánul meg. Létezik feltűnő figyelemzavar nélküli hiperaktivitás, túlmozgási kényszer is; ezt hipermotilitásnak nevezik.  Mivel a gyerekek többségénél időnként (és nem is ritkán) világosan megmutatkoznak a tanulási figyelem, vagy akár a csoportos játékhoz kellő figyelem szempontjából kedvezőtlen – szórakozott, csapongó –  állapot jegyei, kinél-kinél csendesebb, vagy feltűnőbb-zajosabb-nyüzsgőbb formában, ezért látszólag csupán vitatható jelentőségű fokozati különbségek miatt állapítanak meg ADHD-t az egyik gyereknél és normalitást a másiknál. Valójában nem csak a mértékről van szó, bár amikor az ADHD-diagnosztizálás még maga sem járt felnőttcipőben, számos amerikai gyerekpszichológus sok olyan gyereknél is gyógyszeres kezelést rendelt el, aki mai tesztelés szerint nem tartozik a 3–5 százaléknyi ADHD-s kisiskolás körébe.  Ez tévelygés volt, és bizonyos esettípusok hova-sorolása –  ezzel az ADHD-sek számaránya – ma sem tudományos bizonyosságú, ami azonban nem jelenti azt, hogy azóta is többnyire nüanszok döntenének a besorolásról, és ilymódon az ADHD merőben csupán erőltetett fikció volna a gyógyszeripar bevételei kedvéért. Az olyan gyerek, aki akkor sem képes (egyetlen alkalommal sem) negyedórás-húszperces tanórai figyelemre, amikor egykorú társai zömének ez nem esik nehezére, és/vagy aki idegesen mászkálni kezd az osztályban tanóra alatt és ez nem néhanapján történik így, hanem örökös erős ingerkésztetések nyomán minduntalan előfordul, olyan viselkedést tanúsít, amelyet nem fog egyszerűen kinőni. Beavatkozás nélkül felnőttként is enyhületlenül rikító ADHD-tünetei lesznek, míg kortársainak túlnyomó része csakugyan a letűnő gyerekkorral együtt „adja le” gyakori helyzetfüggetlen izgékonyságát. Agyröntgenes vizsgálati program nyomán az ADHD-s kezeltek nagy hányadánál állapítottak meg tipikus agyszerkezeti eltérést a korosztályos többséghez képest, főleg fiúknál: előbbieknél a jobb agyfélteke egyes meghatározott részei nem nagyobbak a bal agyfélteke megfelelő részeinél, pedig a jobbféltekés növekmény számít normálisnak.   Az öröklődés is szerepet játszik, de az ADHD kialakulásához más, szerzett hajlamosító tényezők hatásai is szükségesek, amelyek egyéb zavarokat például diszlexiát is előidézhetnek. Akad hiperaktivitási esettípus, amelynél a finommotoros mozgásfejlesztés határozott zavar-enyhítő segítséget jelent.  A nyugtatók az ADHD-sekre felajzóan, a számukra javallt stimuláns szerek viszont éppen kisimítóan hatnak. A kezelésnél a gyógyszerdózisok idővel minimalizálhatók, de ehhez viselkedésterápiai eredményesség is kell. Felfedezték, hogy ha egy ADHD-s gyerekre hosszas rendkívüli összpontosítással és gyengéd személyességgel nagyon odafigyel egy felnőtt, lassacskán a gyerek is egész jelentős figyelmi huzamokra lesz képes azt a felnőttet hallgatva. Ezt a felfedezést azonban gyakorlatilag nem lehet nagyban hasznosítani, marad a szerek és az egyre kidolgozottabb viselkedésterápiai eljárások kombinációja.

A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék az elmélyült koncentrációt igénylő manuális tevékenység és a több felhasználót összekapcsoló digitális világ előnyeit ötvözi. A GraviTab játék hardver része egy valós, kézzel fogható ügyességi játék, amiben a felhasználó a tábla megdöntésével – a kiválasztott feladattípusnak megfelelően – egy pályarendszerben közlekedtet egy fémgolyót. A feladatok kiadását és a játék végeztével az értékelést már egy okostelefonos alkalmazás végzi. Ez teszi lehetővé a készségfejlesztő játékban a mérhetőséget, a felhasználó azonos feladattípusban elért eredményének összehasonlítását a korábbi teljesítményével, illetve a GraviTab-bel játszó kortársaival. A GraviTab szenzomotoros fejlesztő játék a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00162 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

A projektről bővebb információ a Gravitab oldalon érhető el.

Gravitab sensorimotor coordination
Gravitab Sensomotorische Koordination

(X)